Νομαντῖνος
Ancient Greek
Etymology
From Latin Numantīnus.
Pronunciation
- (5th BCE Attic) IPA(key): /no.man.tîː.nos/
- (1st CE Egyptian) IPA(key): /no.manˈti.nos/
- (4th CE Koine) IPA(key): /no.manˈti.nos/
- (10th CE Byzantine) IPA(key): /no.manˈti.nos/
- (15th CE Constantinopolitan) IPA(key): /no.manˈdi.nos/
Noun
Νομᾰντῖνος • (Nomăntînos) m (genitive Νομᾰντῑ́νου); second declension
Inflection
| Case / # | Singular | Dual | Plural | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominative | ὁ Νομᾰντῖνος ho Nomăntînos |
τὼ Νομᾰντῑ́νω tṑ Nomăntī́nō |
οἱ Νομᾰντῖνοι hoi Nomăntînoi | ||||||||||
| Genitive | τοῦ Νομᾰντῑ́νου toû Nomăntī́nou |
τοῖν Νομᾰντῑ́νοιν toîn Nomăntī́noin |
τῶν Νομᾰντῑ́νων tôn Nomăntī́nōn | ||||||||||
| Dative | τῷ Νομᾰντῑ́νῳ tōî Nomăntī́nōi |
τοῖν Νομᾰντῑ́νοιν toîn Nomăntī́noin |
τοῖς Νομᾰντῑ́νοις toîs Nomăntī́nois | ||||||||||
| Accusative | τὸν Νομᾰντῖνον tòn Nomăntînon |
τὼ Νομᾰντῑ́νω tṑ Nomăntī́nō |
τοὺς Νομᾰντῑ́νους toùs Nomăntī́nous | ||||||||||
| Vocative | Νομᾰντῖνε Nomăntîne |
Νομᾰντῑ́νω Nomăntī́nō |
Νομᾰντῖνοι Nomăntînoi | ||||||||||
| Notes: |
| ||||||||||||
Related terms
- Νομᾰντῐ́ᾱ (Nomăntĭ́ā)
Descendants
- Greek: Νομαντίνος (Nomantínos)