κεκλέαται

Ancient Greek

Pronunciation

 

Verb

κεκλέᾰται • (kekléătai)

  1. (Ionic) third-person plural perfect mediopassive indicative of καλέω (kaléō)
    • 460 BCE – 420 BCE, Herodotus, Histories 2.164:
      Ἔστι δὲ Αἰγυπτίων ἑπτὰ γένεα, καὶ τούτων οἳ μὲν ἱρέες οἳ δὲ μάχιμοι κεκλέαται, οἳ δὲ βούκολοι οἳ δὲ συβῶται, οἳ δὲ κάπηλοι, οἳ δὲ ἑρμήνεες, οἳ δὲ κυβερνήται. γένεα μὲν Αἰγυπτίων τοσαῦτα ἐστί, οὐνόματα δέ σφι κέεται ἀπὸ τῶν τεχνέων
      Ésti dè Aiguptíōn heptà génea, kaì toútōn hoì mèn hirées hoì dè mákhimoi kekléatai, hoì dè boúkoloi hoì dè subôtai, hoì dè kápēloi, hoì dè hermḗnees, hoì dè kubernḗtai. génea mèn Aiguptíōn tosaûta estí, ounómata dé sphi kéetai apò tôn tekhnéōn
      (please add an English translation of this quotation)