ανώμοτος
Greek
Etymology
From Ancient Greek ἀνώμοτος (anṓmotos).
Adjective
ανώμοτος • (anómotos) m (feminine ανώμοτη, neuter ανώμοτο)
Declension
| singular | plural | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| masculine | feminine | neuter | masculine | feminine | neuter | ||
| nominative | ανώμοτος (anómotos) | ανώμοτα (anómota) | ανώμοτο (anómoto) | ανώμοτοι (anómotoi) | ανώμοτες (anómotes) | ανώμοτα (anómota) | |
| genitive | ανώμοτου (anómotou) | ανώμοτας (anómotas) | ανώμοτου (anómotou) | ανώμοτων (anómoton) | ανώμοτων (anómoton) | ανώμοτων (anómoton) | |
| accusative | ανώμοτο (anómoto) | ανώμοτα (anómota) | ανώμοτο (anómoto) | ανώμοτους (anómotous) | ανώμοτες (anómotes) | ανώμοτα (anómota) | |
| vocative | ανώμοτε (anómote) | ανώμοτα (anómota) | ανώμοτο (anómoto) | ανώμοτοι (anómotoi) | ανώμοτες (anómotes) | ανώμοτα (anómota) | |